Prológus

    Gondolkodtál már azon,hogy miként változtathatnál az életeden? Hogyan érheted el,hogy a szüleid büszkék legyenek rád és ne te legyél az a lány,aki folyton rosszat tesz? Aki nem felel meg az emberek elvárásainak? Gondolom megfordult már a fejetekben. Hát ilyen az én életem. Cordelia Montgomery-nek hívnak,de a barátaim csak Delia-nak szólítanak. Most töltöttem be a 17-ot. A szüleimmel élek Kaliforniában,ahol a helyi suliba járok. A szüleim nem akartak engem,de miután megszülettem már nem adtak örökbe. Mindig mondogatják,hogy nem ilyen lányra vártak. Próbáltam megfelelni az elvárásaiknak. Folyton azt tettem,amit kértek. Jól tanultam,figyeltem a magánórákon és még a házimunkában is segítettem. Semmi sem felelt meg nekik. Eldöntöttem,hogy változtatni fogok ezen. Nem leszek a kislányuk,aki teljesíti minden kívánságukat. Felnőttem és ezt el kell fogadniuk.         Kell erő,hogy túléljünk bizonyos dolgokat.  Nem törődnek velem,hát én sem törődök velük. Tönkretehetik a napomat, megmondhatják,hogy mit tegyek,de az érzéseim és az életem nem vehetik el. Sosem mentem sehova anyáékkal. Jobban mondva sosem vittek sehová. Nem csináltunk családi programokat. Nem tartottunk szülinapokat és még csak nem is éreztették velem,hogy egy kicsit is fontos vagyok a számukra. És tudom,hogy ezek csak elhalasztott pillanatok,de ezeket sohasem fogom megkapni. Tőlük soha. Sokszor eszembe jut,hogy lehetett volna másképp is. Hogy ha akarok,akkor tudtam volna változtatni az életemen. Rengetek sötét és borzasztó titkom van. Persze múltbéli titkok. Nem tudom,hogy mi a szeretet. A gyengédség. A törődés. Az elfogadás. A megértés. És egyáltalán nem tudom,hogy milyen rendesen élni. Bízom benne,hogy valaha ez megváltozik. Hogy érezhetem ezeket a dolgokat. Tudatában lehetek annak,hogy mi is történik körülöttem és visszaadhatom egy nap a szüleimnek,amit tőlük kaptam. A gyűlöletet.